Versenyeink
Böngésző
KORÁBBI VERSENYEINK
Főoldal » Lefutottuk » Élménybeszámoló a 2017. április 30-i Nagyerdei félmaraton futásról.

Hírek

Élménybeszámoló a 2017. április 30-i Nagyerdei félmaraton futásról.
dátum: 2017-05-09 10:42:00
Tervezett futásra készültem fel, a nagyerdei félmaratonra.

Vonzó volt, hogy a zöldellő erdőben, már lombosodó fák köz lehet futni, ahol talán a szél sem fúj annyira. Nehezíti kicsit az itt-ott homokos talaj, néhány kisebb, nagyobb emelkedő, de azt mondják, ami nem öl meg, az erősít. Futottunk már ezen a pályán mínusz 12 fokban és plusz negyvenben is, gondoltam, ez sem fog ki rajtam.

Előtte egy héttel már három nagyobb kört sikerült letudni, akkor az első balra fordítót nem is futottam be, szinte járhatatlan volt, a bedőlt fáktól, vaddisznótúrásoktól.

Kellemes élmény volt, bár kicsit aggasztó, hogy szinte az egész héten esett az eső, hol jobban, hol kevésbé és a verseny napjára is volt eső előrejelzés.

Nos, ha csúszik, sáros, az mindenkinek egyformán sáros, tehát ez sem lehet gond.

Izgatottan vártam a versenyt, bár ez igazából nem a célverseny volt, inkább a felkészülés egyik fontos erőfelmérője, állomása. Ezúton is ki kell, fejezzem köszönetemet a verseny szervezőinek, akik gyönyörűen rendbe tették a pályát az egy héttel előtti állapothoz képest.

 

A rajt előtti szokásos készülődésnél már zajlott az eredményhirdetés is, a megszokott minden nagy felhajtást nélkülöző, laza stílusban. Sokan ismerik egymást, úgy látom, egy összetartó társaság, akik közül néhányan csak azért is kijönnek, még ha nem is futnak, hogy biztassák a társaikat.

Én is sok ismerőssel találkoztam, a Nagyhegyesi futóklubomból, néhány Debreceni barát, barátnő, verseny és vetélytárs, üdvözöltük egymást. Nagyjából mindenki elmondta, hogy nagyon fáradt, nem is edzett, csak kijött kicsit kocogni, különben is sérült, és nem is tudja, egyáltalán miért van most itt, aztán persze, ismerjük ezt, a rajtban elsöpör melletted 4:20-as perc kilométer tempóban. Kedves kis játék ez, mindenkiben van egy kis csibészség:)

A kis tér, ahol gyülekeztünk, a sátrak, ismerős helyszín, a segítők kedvesek, előzékenyek.

Az érzés, nem túl sok lefutott versennyel a hátam mögött is az, hogy nagyon jól kézben tartott a szervezés, átgondolt a csapatmunka, az egész rendezvény magas színvonalú.

Ugyanez a csapat bizonyított már április elején a Rotary futáson is, ott is remek szervezést valósítottak meg.

A rajtban először a rövidebb távok, 5 és 10 km versenyzői indultak el, végül elrajtolt a félmaraton.

A rajtszámom is szerencsésnek tűnt, születési dátum, jó ómen:).

A frissítők pont jó helyen, illeszkedtek a tervemhez.

4 kör. Csak négy kör.

Persze nem mindegy, mekkora egy kör, itt éppen 5,306 métert mértek.

Szokásos visszaszámlálás után eldördült a virtuális rajtpisztoly.

A profik, gyorslábúak, kirobbantak a kapuból. Mi is viszonylag gyorsan utolértük az előttünk indulókat, volt egy kis tumultus az első kör vége felé, ahol szűkebb a pálya. Itt jegyzem meg, hogy nem haszontalan versenyszabály, a “füldugóval, zenével ne fuss” szlogen! Támogatom és kérem futótársaimat, a biztonság, a biztonságuk és nem elhanyagolható, a verseny miatt is, ne fussanak süketen. Hallják meg, ha mögöttük valaki helyet kér.

Az első kör végén jön a kedves meglepetés, a homokdomb. Azért nagy örömömre, még mindig az óramutató járásával szemben futunk, sokkal kevésbé tetszene fordítva megmászni:).

Az első köröm a tervezetthez képest kicsit gyorsabbra sikerült.

Máris átfutottam a kapun, már csak három kör. A nevemet hallottam, bármilyen furcsa, de ezzel biztos más is így van, ez nagyon jó érzés, motiváló.

Egy kicsit igazán a nagyok közt érzi az ember magát.

Jó gondolat a szervezőktől.

Mindegy, hogy 4 vagy nyolc perces ezreket tudsz, átsuhansz, vagy utolsó leheleteddel átvánszorogsz a kapunk, ha hallod a neved, erőre kapsz.

A második körben megnyugszanak a kedélyek, rendeződött a pulzusom is, kevesebb volt a lekörözendő, kikerülendő versenytárs, a rövidebb távokról. Már kicsit tudtam figyelni a fákra, az erdőre. Frissítés után végre beállt a tervezett saját tempóm, amit a verseny végéig meg tudtam tartani. A cél nem helyezés, vagy konkrét idő volt, hanem egy állandó tempó egy fix pulzustartományban.

A második kör végén csatlakozott hozzám zöld pólóban (ha magára ismer ennyiből, bár volt ott zöld pólós elég sok:) egy fiatalember, akivel egy kört együtt futottunk. Aztán hogy az ő versenytempója volt lassabb, vagy azt gondolta, lefutom a csajt és neki volt gyors nem tudom, de eltűnt.

A frissítések rendben megvoltak, bár nem volt nagy meleg szerencsére, szinte ideális volt az idő. Pár helyen kellett a gyökerekre figyelni, de nem volt vészes.

Harmadik kör eseménytelenül, kontroll alatt zajlott, a tervnek megfelelően.

A negyedik körben minimális gyorsítást engedélyeztem magamnak, amivel sikerült megszerezni a második helyet.

Így, bár a helyezéssel kapcsolatban nagy elvárásom nem volt, örülhettem is a dobogónak és az ajándékoknak az eredmény hirdetéskor.

A tervemet majdnem tökéletesen sikerült kivitelezni, az elért eredménnyel és idővel elégedett voltam.

 

Köszönet a szervezőknek még egyszer a színvonalas, biztonságos verseny lehetőségért, a frissítésért és a jó társaságért. Azt látom, hogy ezeknek a versenyeknek a színvonala állandóan magas, jó példával szolgálhat sok hasonló rendezvénynek. Megmozgat profi és abszolút amatőr futókat, széles korosztályt, családokat egyaránt. Köszönöm, hogy veletek, nálatok futhattam.

 

Szabó Csilla

 

 
 

 

vissza
Csatlakozz hozzánk!