Versenyeink
Eseményeink
Böngésző
KORÁBBI VERSENYEINK
Főoldal » Jegyzetek a futásról » A futás légzőtechnikája

Hírek

A futás légzőtechnikája
dátum: 2012-07-22 21:16:00

A futás légzőtechnikája

 

Bár elsőre talán kicsit furcsán hangzik, de a futásnak is van helyes légző technikája! A helytelen légzés elsősorban a kezdő futóknál szokott problémaként jelentkezni, légszomj, kifulladás formájában. De elit atlétáknál is komolyan fejlesztik a légzőtechnikát az oxigén ellátottság javítása érdekében. És Te figyelted már futás közben, hogyan veszel levegőt?


Először is, főként a kezdő futókhoz szólva fontos leszögezni, hogy a futás közbeni erősebb légzés, lihegés teljesen normális! Futás során erős fizikai terhelésnek tesszük ki a szervezetünket, amihez az izmainknak több oxigénre van szüksége, tehát a tüdőnk megpróbál minél több levegőt beszívni, és így elkezdünk lihegni. Fontos azonban, hogy a futás közbeni légzés ne váljon kapkodóvá, ütem nélkülivé. Szervezetünknek ütemesen bevitt, elegendő mennyiségű oxigénre van szüksége futás során. Nézzük, hogyan kell ezt jól csinálni!

Ciklusok
A futás, csakúgy mint számos egyéb sport (pl. úszás, bringázás) un. ciklikus mozgás, ahol a folyamatos mozgás egy adott mozdulatsor („ciklus") egymás utáni ismétléséből áll össze. Először tehát vegyük szemügyre a futómozgás egy ciklusát! A futómozgás ciklusát egy lépéspár (bal lábbal lépés majd jobb lábbal lépés) alkotja. A cikluson belül támaszfázisról és repülőfázisról beszélhetünk. A támaszfázison belül két részre bonthatjuk tovább a mozgást: az első támaszfázis a talajfogástól kezdődik és addig tart, amíg a láb a test súlypontja előtt van; a második támaszfázis akkor kezdődik, amikor a súlypont áthalad a láb felett és addig tart, amíg a futó elrugaszkodik, azaz a nagylábujj is elemelkedik a talajtól. A repülőfázis pedig a láb talajtól való elemelkedésekor kezdődik és a másik láb talajfogásáig tart.

A légzések ütemét célszerű egy cikluson belül mindig az egyik láb adott fázisához illeszteni. Ez a legtöbb futónál természetes módon kialakul, észre sem vesszük, és mégis mindig pontosan ugyanabban a fázisban, megadott ütemben lélegzünk ki és be. Nem árt azonban tudatosítani, mi is ez az ütem, és hogyan változik, ha változtatunk a futósebességünkön.

A futóknak a két láb közül az egyik - többnyire a jobb láb - erősebb, dominánsabb a futómozgás során. Jellemzően a légzés az erősebb láb mozgásához kötődik, legtöbbször az erősebb láb talajfogáshoz. Vagyis akkor lélegzik a futó ki és be, amikor a jobb lábával (általában a sarkával) leérkezik a talajra. (Ellenpélda: jelen cikk szerzője ballábas, és bal lábának talajfogása adja légzése ütemét.) Vannak ettől eltérő légzési ütemezések is, de jóval kisebb számban fordulnak elő: pl. akkor végzi a futó a ki- és belégzést, amikor éppen „középen" van, azaz a súlypontja pont a talajon lévő láb fölé ér, vagy akkor, amikor éppen elrugaszkodik.

 



Ütem
A légzés üteme a futás sebességével változik. Lépésekben (tehát nem lépéspárokban!) számolva lassú futásnál jellemző a minden második (vagy minden harmadik vagy akár minden negyedik) lépésre történő légzés. Azaz két lépésen át belélegzünk, majd két lépésen át kilélegzünk. Ennek tudományos :o) képlete a 2/2 (illetve 3/3 és 4/4). Ez történhet pl így: jobb talajfogáskor belégzés - bal láb lép - jobb talajfogáskor kilégzés - bal láb lép, és kezdődik előröl. A légzés azonban történhet váltott lábakra is, elterjedt ütem például a lassabb futásokhoz a 3/2. Gyors futásnál, tehát résztáv, verseny, hajrázás közben, ha már a 2/2-es ütem sem juttat elég oxigént a szervezetnek, a futó átválthat 2/1, ritkábban akár 1/1-es ütemre is.

Érdemes laza futások során megfigyelni, milyen ütemben lélegzel, és kipróbálni ahhoz közeli másik ütemeket. Egyes szakértők szerint kimutatható, hogy futás közben a kilégzésnél mindig erőteljesebb a talajfogás, a becsapódás. Tehát az egyenletesebb mozgás és a sérülések elkerülése érdekében javasolható a váltott lábra történő kilégzés, pl 3/2-es ütemben. A légzési ütem változtatása egyébként sokat segíthet ha beszúrt az oldalad. Ekkor vegyél vissza a futótempóból, és próbálj másik ütemet felvenni, pl. 3/2 helyett 2/2-t vagy 3/3-at.

Elit futók légzését hosszabb időn keresztül megfigyelve azt találták, hogy ők 10 km-es távig verseny közben az első 6-7 kilométeren 2/2-es ütemben lélegeznek, majd átváltanak 2/1-re. A 10 km-nél hosszabb versenyeken egész végig a 2/2-es ütem a jellemző, és csak az utolsó 1-2 percben váltanak át 2/1-re.

 



Szájon vagy orron át?
Egyes futók képesek sokáig elfutni csak orron át vett levegővel, sőt néhány edző javasolja is ezt a technikát, mert így a külső levegő hőmérséklete kevésbé tudja befolyásolni a testhőmérsékletet, és kevesebb szennyezés jut el a tüdőbe. Csak orron át lélegezve azonban nagyon mély levegőkre van szükség ahhoz, hogy futás során megfelelő mennyiségű oxigén jusson a véráramba. Az orron át légzés esetében javasolni szokták a mély légzés elsajátítását, mely során a be - és kilégzésnél nem csak a mellkasunk „dolgozik" hanem a rekeszizom is kitágul és összehúzódik, azaz a hasunkat is használjuk a légzéshez.

Futás közben egyszerűbb megoldás, ha a légzés egyszerre történik az orron és a szájon át, nem állítva korlátot a szervezetbe bejutó levegő mennyisége elé. Ha szájon át is lélegzel, fontos, hogy az arcizmaidat próbáld ellazítani, a szádat ne szorítsd össze és ne is nyisd túl nagyra, egy kicsit nyitott szájon át pont elég levegő jut be a tüdődbe. Az állkapcsodat tartsd lazán. A hatékony légzéshez fontos még a megfelelő testtartás: igyekezz egyenes törzzsel futni, ne görnyedj előre, mert az összenyomja a tüdődet. És végül álljon itt a tapasztalt futók közismert jó tanácsa kezdő kollégáik számára.

 

Forrás: www.edzesonline.hu

vissza
Csatlakozz hozzánk!